A sarokból nézem.
Itt megírom.
Élőben csendes vagyok, itt nem. A férfiasságról, a szorongásról, a szerepekről, amik nem illenek ránk, és arról, amit nem mondunk ki.
Belépek a Sötétkamrába →Élőben csendes.
Itt nem.
Társaságban én vagyok az, aki a sarokból figyel. Csendesnek mondanak, és igazuk van, de a csend nem azt jelenti, hogy nincs mit mondanom. Csak azt, hogy nálam a mondatok leírva jönnek ki.
Nappal marketinges vagyok; mások szövegeit és kampányait rakom össze, egyszer még egy díjat is behúztam egy hírlevélkampánnyal. Este a saját szövegeimet írom. Két lány apja vagyok, férj, és úgy élem meg a férfiasságot, hogy közben sok „férfias” dolog nem érdekel.
Tizenöt év után nemrég emlékeztetett a testem, hogy nem mindig az én csapatomban játszik. Nem tudom a megoldást, és gyanús is, aki azt állítja, hogy tudja. Amit ígérni tudok: őszinteséget, öniróniát, és azt, hogy nem kell hangosnak lenni ahhoz, hogy legyen mondanivalód.
A csend nem azt jelenti,
hogy nincs mit mondanom.
Sötétkamra
Itt halkabban beszélek. Ezek az írások a felszín alá néznek, oda, ahol a dolgok valójában történnek. A sötétkamra az a hely, ahol a láthatatlan kép előhívódik. Ezt csinálom itt, szavakkal.
// még nincs nyilvános írás
Halkan,
hetente.
A férfiasságról, a szorongásról, és arról, amit élőben nem mondunk ki. Őszintén, öniróniával, kiiratkozni egy kattintás.
Köszi! Hamarosan olvashatsz :)